Állatbarát Magazin 2021-03-25

Interjú


Kis- vagy nagytermetű, fajtatiszta vagy keverék, nincs különbség – bármelyikükből lehet hivatásos segítő. Nem a fajta, hanem az egyedi képességek határozzák meg, hogy egy-egy kutya rohamjelzőnek, mozgássérült-segítőnek, hangjelzőnek vagy vakvezetőnek lesz-e a legalkalmasabb. 


Mányik Richárd / Fotó: vizslafotozas.hu


A fiatalon kerekesszékbe került Mányik Richárdé lett az első mozgássérült-segítő kutya az országban, és ez alapjaiban változtatta meg az életét. Barátaival 2011-ben megalapították a képzéssel is foglalkozó NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesületet, amelynek működésében ma már ötven önkéntes vesz részt. Munkatársaik nagy része négylábú segítőtárssal rendelkező szakember, habilitációs kutyakiképző, gyógypedagógus-szociológus vagy pszichológus.

A NEO egyik küldetése, hogy Magyarországon is minél többen megtudják: a segítőkutyák számos területen tehetik teljesebbé az emberek életét. Mányik Richárddal, az egyesület vezetőjével beszélgettünk.

A NEO hányféle segítőkutya képzésében vesz részt?

- Hallássérült-segítő (hangjelző), mozgássérült-segítő, rohamjelző (pl. cukorbetegeknek vagy epilepsziásoknak), személyi segítő (pl. látássérült-segítő, autistasegítő, pánikbeteg-segítő) és terápiás kutyákkal foglalkozunk. Vakvezető kutyákat már a hatvanas-hetvenes években képeztek az országban. Időrendben őket követték a mozgássérült-segítő kutyák 2000-től. Jelenleg vakvezető kutyából 215, mozgássérült-segítőből 25, hallássérült-segítőből kilenc, rohamjelző kutyából pedig mindössze négy van hivatalosan regisztrálva. A számok azért mutatnak ilyen szórást, mert a köztudatban a segítőkutya azonos a vakvezető kutyával, ezért az egyéni támogatások, adományok – amelyekre az állami pályázatok szűkössége miatt minden szervezet rászorul – az ő képzésükre koncentrálódnak. A NEO is önkéntes alapon működik, ami sajnos a képzési kapacitásunkban is megmutatkozik.

Nagyjából mennyibe kerül, míg egy-egy kutyából hivatásos segítő lesz?

- Az államilag elismert pályázatokból lehet kiindulni, eszerint egy kutya kiképzése 1-2 millió forint között mozog. Ez mintegy két-két és féléves időszak – ha arra gondolunk, hogy ennyi idő alatt csak a kutya etetésére vagy állatorvosra mennyit kell költeni, máris komoly számok jönnek össze. A szocializálásra is nagy gondot kell fordítanunk: fontos, hogy a kutya minden helyzetben megállja a helyét, ezért sokfelé kell elvinnünk, ami szintén költség. Ugyanakkor az ezzel foglalkozó szervezetet is finanszírozni kell, még úgy is, hogy például nálunk mindenki önkéntes.

Mi alapján választják ki a kutyákat az adott feladatra?

- A kutyák egyedi képességei alapján döntünk, a csapatunkban van kis és nagy termetű, fajtatiszta és keverék, neves tenyészetből származó és utcáról mentett kutya is. Általában igaz, hogy ha a szülők jó segítőkutyák, akkor a kölykeik is azok lesznek. Ahányféle terület, annyiféle tulajdonságra van szükség.

Egy vakvezető kutyának például stabilnak, nagyobb termetűnek kell lennie, hogy időnként ellent tudjon mondani a gazdájának. Egy hallássérült-segítő kutya akár kistestűként is tudja jelezni a telefoncsörgést vagy a kopogtatást. A cukorszintjelző kutya pedig legyen nagyon érzékeny, hogy ráhangolódjon a gazdájára, és minden rezdülését érzékelje. 

Mindig a konkrét igényekhez választjuk ki a kölyökkutyát, akivel elkezdünk dolgozni; és nem a gazdánál neveljük, hanem nevelőnél, ő jár el a képzésekre. Amikor a kutya már annyira felkészült, hogy a leendő – mondjuk kerekesszékes – gazdája is el tudja látni, mert neki is szót fogad, akkor átkerül hozzá, és vele folytatódik a képzés egészen a vizsgáig.

A kutyának nem okoz gondot ez a váltás? 
- Nem. Sokan úgy képzelik, hogy akivel együtt nevelkedik a kutya, azzal elválaszthatatlanok lesznek. Ez így nem igaz. A kutyákat elsősorban arra neveljük, hogy akarjanak együttműködni az emberrel – ezért ha jó a kapcsolatuk a nevelővel, akkor jó lesz a gazdával is. A kutyák a középpontba szeretnének kerülni. Nagyon jól megvannak a nevelővel, de érzik, hogy ebben a kapcsolatban nem tölthetik be az „egyedüli” pozícióját. Ezért amikor átkerülnek a gazdájukhoz – aki egyébként a képzési terv felállításától kezdve látogatja őket –, átkapcsol a lelkük: érzik, hogy most a helyükre kerültek.

Miért jó segítőkutyával élni? 
- Nem csak azért, mert kisebb-nagyobb fizikai segítségre számíthatunk tőlük. Amikor megkaptam a mozgássérült-segítő kutyámat, persze végiggondoltam, hogy majd milyen jó lesz, ha felveszi az apróbb tárgyakat, vagy ajtót nyit, lekapcsolja a villanyt és hasonlók. Ez így is lett, de kiderült, hogy ennél jóval többről van szó: a kutya olyan kapcsolódási pontokat nyit nekem a társadalom felé, amire egy másik ember nem képes. Korábban részt vettem egy kísérletben, amikor kutyával és kutya nélkül kellett segítséget kérnem. Számomra is megdöbbentő volt a különbség.

Kiderült, hogy az emberek akkor tudnak hétköznapi módon viszonyulni a sérültségemhez, ha a kutya velem van. Ha nincs ott, akkor zavarba jönnek, én pedig elszigetelődöm. De ha kutyával vagyok, akkor odajönnek hozzám, mert a kutya is barátkozik velük. Ez nagyon fontos kapocs, ami bármelyik típusú sérültségre igaz.

Gondoljunk például az autizmussal érintett gyerekekre, akiknél pont a szociális készség nem működik jól. A kutyákon keresztül számukra is megnyílik az út a kapcsolatokra. Ez nagyon látványosan tud javítani az életminőségen. Ugyanakkor a kutya életmentő is lehet, és ez nemcsak a rohamjelzőkre igaz. A hallássérült-segítő például jelzi a tűzriasztót, vagy a mozgássérült-segítő odaviszi a telefont a gazdájának, ha mondjuk elesett a fürdőszobában, és segítségre szorul. Egy vércukorszintjelző kutya gazdájának anyukája mondta nekem, hogy bár számukra nem a kutya a fő védvonal, mindenképpen plusz biztonságot ad, sőt előbb képes jelezni a változást, mint a vércukorszintmérő. 

Miből érzékeli, hogy baj lesz?
- A leheletből, illetve a mozgás, a testjelek, a rezdülések megváltozásából. A képzés során megtanulja, hogy minden olyan apró jelre figyeljen, ami a problémát megelőzi. Hosszú idő kell a stabil jelzés felépüléséig, mert mi magunk sem tudjuk pontosan, miből olvas a kutya, ezért nem mindig adunk megfelelő megerősítést. 

Sok apró dologban is segítenek a kutyák, de nem ez a legfontosabb / Fotó: vizslafotozas.hu

Mennyire elfogadott a segítőkutyák jelenléte a mindennapokban?
- A magyar jogszabályok a segítőkutyák hat olyan kategóriáját sorolják fel, amelyeket gazdájukkal együtt korlátozás nélkül kötelező beengedni minden nyilvános helyre az étteremtől a mozin át a közintézményekig. Sajnos a gyakorlat kicsit mást mutat. Mivel a segítőkutyákat többnyire a vakvezetőkkel azonosítják, gyakran maguk a biztonsági őrök sincsenek képben, mi a teendő, ha másféle segítőkutyákkal találkoznak. Ezért is fontos, hogy minél többen megtudják: Magyarországon jogi keretek között zajlik a segítőkutyák képzése. 

Többek között ezt szolgálják az ismeretterjesztő programjaik?
- Igen, de számunkra az ismeretterjesztés mellett a társadalmi szemléletformálás is nagyon fontos. A foglakozásainkon a kutyák segítségével szeretnénk oldani a tabukat, és fejleszteni a nem fogyatékos gyerekek és felnőttek szociális készségét, empátiáját. Magyarországon nagyon kevés a kapcsolódási pont, ahol az emberek információhoz juthatnak erről a témáról. De ha például egy iskolás csoportban elmesélem, hogyan élek a kutyával, akkor a fókusz nem azon lesz, hogy kerekesszékben élek, hanem hogy kutyával élek. Ez a gyerekeknek élmény, ugyanakkor észrevétlenül segít az elfogadásban. 

Szerdahelyi Krisztina


Cikkajánló


Vágó Piros : élő adásban lettem macskagazda Állatbarát Magazin
„A legjobbat hozd ki magadból!” Állatbarát Magazin
Bárcsak sokáig tartana ez az állapot! Állatbarát Magazin
A „világmegváltó ötletek tárházának embere” Állatbarát Magazin
Őszinteség és ítéletmentes kíváncsiság Állatbarát Magazin
Jó, ha van a háznál egy orvos Sváby András műsorvezető Állatbarát Magazin


ROVATAINK

Állatgyógyászat Etetés, gondozás Felszerelések Hírek Kutatás Olvasóink írták Önök kérdezték Statisztika Tudnivalók



Weboldal üzemletetés: Iwebs