Állatbarát Magazin 2018-10-31

Interjú


Több mint húsz évet dolgozott a rádiós szakmában, bár gyerekként cirkuszi dolgozó akart lenni, kamaszkorában pedig színésznő. Francia-német szakos bölcsészként diplomázott a szegedi József Attila Tudományegyetemen, de a média világa vonzotta. Az egykori Nap TV Riporter kerestetik versenyén a döntőig jutott, majd megkapta első médiás állását. A szentendrei Pilis Rádióban dolgozott másfél évig, ahol közreműködött az alapításban is. Ezután országos rádiók kiemelt műsorvezetője, sőt „arca” volt. Az év legnépszerűbb női rádiós műsorvezetője díjat kétszer is megkapta, ezért is volt meglepő, hogy nemrégen elhagyta a stúdiók világát.



Hogy vagy? És ezt most a legkomolyabban kérdezem, és nem csak szófordulatként.

- Most jól vagyok. De azt, hogy fölálltam a rádióban, egy több éves „vekengési-időszak” előzte meg.

Ne haragudj, micsoda előzte meg?

- Vekengés. Az olyan, amikor nagyon vívódsz, hogy mi legyen, nem tudsz dönteni. Nem tudtam, hogy ez saját képzésű szavam, azt hittem, mindenki ismeri.

Ahogyan most jó ízűen felnevettél, az neked a védjegyed. A rádiókban éveken át soroltad a zenéket, játszottad őket és nevettél, és mindezt főműsoridőben. Nem hiányzik?

- Nagyon élveztem csaknem minden percét annak a 22 évnek, amit egészen fiatal korom óta a mikrofon mögött töltöttem. De már ez a főműsoridő is kezdett terhessé válni. Nem élhettem a saját ritmusú életemet. Az anyukám két évvel ezelőtti halálakor is csak három napot hagyhattam ki, nem lehetett többet. Ezért fogadtam el a lehetőséget, hogy egy reggeli műsorba kerüljek. Azt hittem, a reggelezéssel jobb lesz, új időrend, végre csapatban dolgozom, új arcok, új hely, változás minden paraméterben. De ugyanúgy szűk volt a kabát. És akkor rájöttem, hogy bennem van a „hiba”, ez már nem az én utam. Elhatároztam, hogy az új életem 2018-ban indul, január elsejével. Látom, hogy nyílnak az új ajtók, lehetőségek találnak meg. És jó volt a csend is. Csak az sem mindegy, hogy milyen a csend: vezet-e valahová, felismertet veled, benned valamit, vagy visszafog.

Feltűntél főzőműsorban is, ahol ismét tanújelét adtad a jó szívednek, a bajtársiasságodnak. A szabályok szerint az egyik versenyző fiú nem láthatta, hogyan készíti a séf az ételt – ez volt a nehezítő feladat. Te menet közben súgtad neki, mit csináljon…

- Persze! Hiszen úgy megsajnáltam: ha előbb szülök, akár a fiam is lehetett volna, és ő ráadásul akkor került be a műsorba, rossz volt nézni a kétségbeesését. Édesanyám ezerszer figyelmesebb volt nálam, emlékszem mindig nagyon figyelt a környezetére. Ha éppen az utcán menve beszélgettünk és egy vadidegen leejtett valamit, ő felvette, ha megbicsaklott, elkapta. Én ezt láttam, és innen tudom, hogy az empátiát lehet tanulni. Egyébként a rádiós évek alatt is minduntalan visszakanyarított az élet a gasztronómiához, és csodálatos élményeket adott. Főzni mindig is szerettem, de nem álltam anyum, nagyim mellett órák hosszat a konyhában. A főzőverseny hihetetlen izgalmas volt, de egyrészt nem vagyok versengő típus, másrészt iszonyúan leszívta az energiáimat ez a stressz, és néhány forgatási nap után a végemet jártam.

Legendásan nagy szíved van. Tudom, az egyik főnököd egyszerűen, csak „szakszervezeti bizalminak” szólított.

- Igen, mert ha valamilyen változást akartak végrehajtani a műsorrendben, amiben én előnyösebb, hallgatottabb helyzetbe kerülhettem, mindig megkérdeztem, hogy nem ártok-e ezzel valakinek, nem okozok-e fájdalmat másik kollégának. Nevezhetjük naivitásnak is azt, hogy nagyon pozitívan állok az emberekhez. Éltem meg hatalmas buktákat, amikor egy-egy esetben még csak az egészséges gyanú sem ébredt fel bennem, hogy valakitől nem azt kapom vissza, mint amit én őszintén adok. Megváltozni nem hiszem, hogy tudok, de nem is akarok. És hiszem, hogy a jók megtalálják egymást.

Itt van egy kép a falon. Nagyon különleges. Mi ez?

- Egy kavicskép, a férjemet és engem sejtet. A tengerparton voltunk, kotorásztam a kövek között, és motoszkált bennem egy gondolat, hogy valamit ki kellene hozni belőlük. Eljátszadoztam vele, és kép lett belőle, a fakeretet is én festettem.

Ez a cica itt körülöttünk erősen nézeget bennünket. Féltékeny volna?

- Lehet, hiszen immár családtag. A macsek befogadott jószág. Anyum halála előtt a férje is elment – vörös kandúrjuk árva maradt, befogadtuk hát. Magasra tette a lécet, mert hiányzott belőle minden gonoszság. De ő is gyorsan a gazdái után ment, mindannyiunkban nagy űrt hagyva. És akkor Dudás Ádám, volt slágeres kollégáméknál feltűnt egy gazdátlan, vörös cica. Egy hétig vacilláltam, de a férjem egy huszárvágással megoldotta a kérdést: tudtomon kívül lebeszélte velük, hogy a szülinapomra megkapom a cicát. Élő adásban lettem újra macskagazda – a mikrofon mögött, a stúdióban leptek meg a szülinapi köszöntéssel. Amúgy nagyon kutyás is vagyok, sőt tulajdonképpen mindegy, csak szőrős legyen és négylábú, de a harmadik emeletre eleinte még macskát sem akartam. Nagy vágyunk, hogy zöldövezetbe költözzünk, és akkor végre lehet majd kutyánk. Látszik, hogy Rumlinak, a mi szép nagy macsekunknak rendes gazdijai voltak előttünk, mert ivartalanítva van. Sajnos részben ezért, részben azért, mert benti cica, hajlamos húgyúti gyulladásra, úgyhogy gyógytápot kap. Abból is a low carbot, mert igen molett, de valahogy nem fogy... Az állatorvos kinevetett, amikor mondtam, hogy fogyóztatni próbáljuk a jószágot. Szóval nem hanyagságból akkora, amekkora.

Amikor megérkezett, majd' szívbajt kaptam, mert azt hittem, vemhes. Nem aludtam egy éjszakán át, azon agyalva, hogy nyaralás előtt két héttel mi a túrót csinálunk egy vemhes macskával vagy egy alomnyi újszülöttel. Másnap robogtam vele az állatorvoshoz, aki megnyugtatott, hogy nem vemhes, csak szép nagy.

Rumli nem egy Garfield, jó fej, nem mufurc, a gyerekem túláradó szeretetét egy Buddha nyugalmával viseli el. Olyan, mint egy intelligens gyurma: diszkréten „kifolyik” a gyerek alól, amikor megunja. Egyébként van egy sztorim, ami meggyőzött arról, hogy többet ért és érez, mint mi azt feltételeznénk. Beszélgettünk itthon arról, hogy ki miért kutya- vagy macskapárti. Rumli a szárító alatt feküdt és figyelt. Éppen azt találtam mondani, hogy szerintem a kutya meg a macska között az a különbség, hogy a macskáknak nincs humorérzékük. Rumli ebben a pillanatban szúrós szemmel rám nézett, hatalmasat nyávogott, majd elvonult.

Térjünk vissza a munkához: mi volt a terved, hogyan tovább?

- Tavaly év végén azzal a szent elhatározással álltam föl, hogy zöld bisztrót nyitok, ami azt jelenti, hogy nem vega, de sok mindennek zöldség az alapanyaga, a kínálatban saláták, illetve glutén- és tejmentes étkek szerepelnek. Azonban gyorsan kiderült, hogy bár az ötlet jó, de ehhez nem ártana több pénz és több tapasztalat. Azóta újratervezek, de egy pillanatig sem bántam meg, hogy váltottam. Súlyos lelkiismeret furdalásom volt a fiam, Zalán miatt is – azt éreztem, hogy nem tudok anyaként teljesíteni, nem tudok érte menni. A főzés és a média, az új kommunikációs lehetőségek ötvözése izgat. Egy videoblog ötlete körvonalazódott, a Piros Kosara. Egy szűk stábbal gondolkodunk, hetente szeretnénk egy-egy kisfilmmel megjelenni. Nemrég vágtunk együtt először, nagyon izgalmas ez az időszak. 

Egy ilyen blog sikeréhez is kell az, hogy forogjon a neved. Ha nem rádiózol, ha nem vagy a napi köztudatban – nem tartasz attól, hogy nem keresnek?

- Hogy stílusos legyek, annak idején, még a bakelit időszakában a nagy fekete korongok és lemezjátszók korában a lemeznek két oldala volt. Hallgattuk az „A” oldalon a Beatlestől a Help!-et a „B” oldalon meg azt, hogy She loves you. Mind a kettő jó volt. Ez, amibe most belekezdek, a lemez másik oldala. Ez Vágó Piros „B” oldala. És bízom abban, hogy ugyanannyira szerethető, mint az „A” volt.

Vincze Kinga


Cikkajánló


Mányik Richárd, aki az első mozgássérült-segítő kutyát kapta Állatbarát Magazin
„A legjobbat hozd ki magadból!” Állatbarát Magazin
Bárcsak sokáig tartana ez az állapot! Állatbarát Magazin
A „világmegváltó ötletek tárházának embere” Állatbarát Magazin
Őszinteség és ítéletmentes kíváncsiság Állatbarát Magazin
Jó, ha van a háznál egy orvos Sváby András műsorvezető Állatbarát Magazin


ROVATAINK

Állatgyógyászat Etetés, gondozás Felszerelések Hírek Kutatás Olvasóink írták Önök kérdezték Statisztika Tudnivalók



Weboldal üzemletetés: Iwebs